A magzati ultrahangvizsgálatok kockázatai és az ultrahanghasználatból eredő felelősség

MIDIRS, Midwives Information and Resource Service

Educational Charity (Reg. No. 295346) and Company Limited by Guarantee

(Reg. No. 2058212)

MIDIRS, Midwifery Digest, 2012, by Cohain JS.

 

A magzati ultrahangvizsgálatok kockázatai és az ultrahanghasználatból eredő felelősség

 

 

Sokan szeretnek horror filmet nézni. Hatására adrenalin szabadul föl a szervezetben, gyorsul a szívritmus, és ha a film valóban jó, lefekvéskor győzködnünk kell magunkat, hogy nincs szörny az ágy alatt. A magzati ultrahangvizsgálatnak is lehet egy rémfilméhez hasonló hatása. Előfordulhat, hogy a várandósnak a vizsgálat végén ajánlatos leszögeznie, hogy az ultrahangvizsgálat egy olyan olcsó izgalomforrás, ami a várandósság jobbítását ugyan nem szolgálja, ellenben következménye lehet az anyára nézve, mivel olyan műtéti beavatkozás követheti, ami egyébként elkerülhető lett volna. Eddig még fel nem tárt károsodás is érheti a magzatot, és mindezek szerteágazó, hosszú távú következményekkel járhatnak.

 

Az emberi szülés tíz milliárd év alatt csiszolódott tökéletesre. Amennyiben az átlagos testalkatú, 18-35 éves várandós nem dohányzik, nem eszik túl sokat, nem drogfüggő, ha napi 45 g teljes fehérjét fogyaszt kétadagnyi zöld leveles zöldséggel és egy darab, de annál nem több gyümölcsöt eszik, ha a heti étrendjében két-három adag hal is szerepel, viszont tartózkodik a finomított cukor fogyasztásától, mindig tiszta vizet iszik, és szán időt az olyan jellegű rendszeres testmozgásra, mint amilyen a vízhordás lehetett, akkor  várhatóan problémamentesen fog születni – szaksegítséggel kísért szülés mellett -, egy 3000 g-os kisbabája, még akkor is, ha semmiféle gondozáson nem vesz részt a szülés előtt. Kivétel ez alól a vércsoport vizsgálat, az Anti-D szérum szükségessége miatt (ha az anya Rh-negatív és az apa Rh-pozitív). Ha a várandós túl sokat eszik, nagyobb lesz a magzat is, és nagy valószínűséggel a vajúdási idő is megnyúlik, így előfordulhat születési trauma és akár halvaszülés is. Ha napi három doboz cigarettát szív, akkor kisebb lesz a baba és a halvaszületés is valószínűbb, de a magzati ultrahangvizsgálat egyik esetben sem képes javítani a szülés kimenetelén.

 

A rutin magzati ultrahangvizsgálat

 

Randomizált kontroll tesztek szisztematikus meta analízise sem tudta bizonyítani, hogy a rutin magzati ultrahangvizsgálatok javítanának a szülés kimenetelén, továbbá kimutatták, hogy nem rendelkezünk elegendő tudással a magzati ultrahangvizsgálatoknál manapság használt ultrahangdózis erősségének szerteágazó hatásairól. A magzati ultrahangvizsgálat pedig csupán akkor válhatna a rutin várandósgondozás részévé, ha a bizonyítékok kétséget kizárólag alátámasztanák, hogy a mérleg nyelve az ultrahangvizsgálat előnyei felé billen. Lásd 1. táblázat.

 

1. táblázat: A magzati ultrahangvizsgálat használata bizonyítottan jobb szülési kimenetelt eredményez

  • Igazolja a medencevégű hosszfekvés koponyatartásba való külső fordítás eredményességét.
  • Segíti a magzati vérátömlesztést és a magzatvízvételt.
  • Segíti a kismedencei daganat vagy fibróma fölismerését.
  • Segíti az üszögterhesség megállapítását.
  • Segíti a méhen kívüli terhesség megállapítását.
  • Igazolja a magzati halál beálltát.
  • Egyértelművé teszi a magzat fekvését (amennyiben a szakember nem tudja másképpen meghatározni).

 

A 2. táblázatban rögzített, nők tízezrein elvégzett ultrahangvizsgálatok eredményeit randomizált kontroll tesztekben összesítették. Bár az ultrahangvizsgálatoknak elvileg lehetőségük lenne fölismerni a veszélyeztetett helyzeteket, a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy végső soron javítottak volna a magzatok állapotán. A magzati ultrahangvizsgálatokkal elvileg a magzati növekedés elmaradásának (méhen belüli retardáció) gyanúját diagnosztizálják, csakúgy, mint a méhlepény feltételezett elégtelenségét vagy terminustúllépés esetén a feltételezett túlhordást. Ezekkel az ultrahangvizsgálatokkal rutinszerűen indokolják a halvaszületés megelőzése érdekében végzett szülésmegindítást, császármetszést. Azonban amit az ultrahangvizsgálatoktól eredetileg vártak, hogy az ilyen módon gyűjthető információk következtében kevesebb lesz a halvaszülés, vagy csökken a perinatális halálozás, nem bizonyosodott be. A legszigorúbb kutatások sem tudták kimondani, hogy azoknak a nőknek a körében kevesebb lett volna a halvaszülés, vagy alacsonyabb a perinatális halálozás, akiknél megindították a szülést ultrahanggal igazolt túlhordás, vagy méhen belüli retardáció gyanúja miatt. A szülésmegindítás következménye viszont a magasabb császármetszési arány.  A szülésmegindításnak önmagában is nagy a kockázati tényezője a szülés utáni vérzés tekintetében. A szülésmegindítás újszülöttekre vonatkozó hosszú távú következményeinek teljes körű fölmérése pedig mindezidáig nem történt meg.

 

2. táblázat: Bizonyítottan nem eredményez jobb kimenetelű szülést a magzati ultrahangvizsgálat használata

  • A várandósság első harmadában végzett ultrahangvizsgálat a szülés várható idejének meghatározása céljából.
  • A várandósság második harmadában végzett (Magyarországon ún. „genetikai” ultrahangvizsgálat, a ford.), tizenöt perces, magzati szerv ultrahangvizsgálatnál 13-85%-os a hibaszázalék, sok a tévesen pozitív eredmény.
  • A magzatvíz mennyiségének meghatározása céljából végzett ultrahangvizsgálat.
  • Biofizikai profil meghatározása céljából végzett ultrahangvizsgálat[1].
  • A méhlepény minősítése céljából végzett ultrahangvizsgálat.
  • Doppler vizsgálatok alacsony kockázatú várandósságnál.
  • Doppler vizsgálatok magas kockázatú várandósságnál.

 

Ultrahangvizsgálat a magzat oxigénhiányos állapotának szűrésére

 

A „méhen belüli retardáció” kifejezést (IUGR– Intrauterin Growth Retardation) fölváltotta a jelentésében azonos, de kevésbé szigorúan hangzó „korlátozott méhen belüli fejlődés” terminus (FGR – Fetal Growth Restriction). A „korlátozott méhen belüli fejlődés” azokat a magzatokat jellemzi, akiknek becsült súlya alacsonyabb a 10 percentilis értéknél[2]. Ha úgy fogalmazunk, hogy súlyban a 10 percentilis érték alá a magzatok 10%-a kerül, akkor a magzatok 10%-a mindig beleesik az intrauterin retardált magzatok kategóriájába. A hipotézis arra, hogy a magzat miért eshet a 10 percentilis érték alá, az, hogy a méhlepény elégtelen működése korlátozza a magzat növekedését, tehát hatással van lehetséges gyarapodására és fejlődésére. Mihelyt a magzat súlyát a 10 percentilis érték alá becsülik, a magzati morbiditás kivédésének ürügyén vizsgálatok megállíthatatlan sorozata veszi kezdetét. Az adatszerzés és ezek eredményeinek fényében a beavatkozások elvégzésének szükségessége közötti nem létező összefüggést, továbbá, hogy származik-e előny ezen beavatkozásokból, a 2-es táblázat szemlélteti. A várandósság kimenetelének javítását célzó, a méhlepény elégtelen működésének diagnózisára használt ultrahangvizsgálat nem bizonyult hasznosnak. A magzat szervi ultrahangvizsgálata, azon felül, hogy olyan szervi hibákat azonosít, amik méhen belüli kezelésére nincs lehetőség, nagyszámú, téves pozitív és téves negatív diagnózist állít föl. A magzatvíz mennyiségének megbecsülésével kapott érték közvetlenül nem mutatja a magzat jólétének hiányát, és nincs „megbízható előrejelző jelentősége”[3] sem. A Cochrane tanulmány azt mutatja, hogy „ennek a vizsgálatnak a következtében megnőtt az abnormálisan kevés magzatvíz diagnózisa, ami miatt nőtt a szülésmegindítások száma, ennek ellenére a szülés kimenetelében nem tapasztaltak javulást”.[4] Magann azt találta, hogy a magzatvíz mennyiségének megítélésében egyik technika sem volt hasznosabb a másiknál.[5] Azokban az esetekben, ahol a kórházi felvétel részét képezte a magzatvíz mennyiségének ultrahangvizsgálattal való megbecsülése, a magzat veszélyeztetettségére hivatkozva a császármetszések száma megduplázódott, de az újszülöttek állapota nem volt jobb a kontroll csoportban lévő újszülöttekénél. A biofizikai profil (ultrahangvizsgálat a magzat szívritmusának, izomtónusának, mozgásának, légzésének és a magzatvíz mennyiségének megbecsülésére) sem képes a szülés kimenetelén javítani, azonban jelentősen több lesz a szülésmegindítás és a császármetszés. „Továbbá a biofizikai profil következtében előidézett más beavatkozások, a kórházban tartózkodás hossza, a súlyos rövid- és hosszú távú újszülött kori morbiditás, valamint a szülői elégedettség további vizsgálatokat igényel.”[6]

 

Ha a biofizikai profil vizsgálaton a magzat állapotát nem találják kielégítőnek, akkor további vizsgálatok következnek. A várandóst a köldökzsinór véráramlásának Doppler vizsgálatára, továbbá a méh két artériájának Doppler vizsgálatára utalják, és ha ezek a vizsgálati eredmények aggodalomra adnak okot, akkor a magzati arteria cerebri media Doppler vizsgálatát is elvégzik. Mindezen eredményeket a méhlepény állapotának függvényében értékelik. Ezek a tesztek feltételezetten biztonságosak, hatékonyak és életmentők, azonban ezt a feltételezést nem támasztották alá bizonyítékokkal sem a biztonság, sem az előnyök tekintetében. A Doppler ultrahangvizsgálat egy új eljárás. Újdonsága ellenére több randomizált kontroll vizsgálat értékelte ki hasznosságát, mint bármelyik más, a magzat növekedésére és jóllétére irányuló biofizikai vizsgálatét. A Cochrane tanulmány magas kockázatú várandósságnál tízezres mintán kutatta a Doppler ultrahangvizsgálat hatékonyságát. Azt találta, hogy a bizonyítékok nem egyértelműek, és a jó publikáció érdekében lehetséges az elfogultság. Míg a méh artériáinak Doppler ultrahang analízise helyesen azonosítja a halvaszületési kockázatnak kitett, oxigénhiányos magzatokat a méhlepény – leválása, vagy fejlődési korlátozottsága miatt beállt – vérellátási zavara következtében, azt nem tudta bebizonyítani, hogy a diagnózist követő beavatkozások sorozata megelőzte volna a halvaszületést. Olyan színvonalas tanulmányok nincsenek, amelyek a magzat ideggyógyászati fejlődését is végigkövetnék.[7] A Cochrane tanulmány nem talált perdöntő bizonyítékot arra nézve, hogy a rutin köldökzsinór artéria vagy a rutin méh és köldökzsinór artéria kombinált Doppler ultrahangvizsgálata előnnyel járna az anyára vagy a babára nézve, sem az alacsony kockázatú várandósságnál, sem annál a csoportnál, ahol az ilyen szempontú válogatás nem történt meg.

 

Egyik trimeszterben elvégzett rutin ultrahangvizsgálat sem javított a perinatális halálozási arány összességén. Egy friss meta-analízis 9 randomizált kontroll tesztben (N= 35,049 nő részvételével) azt vizsgálta, hogy a korai várandósságnál használt ultrahangvizsgálat, javított-e a szülés körüli csecsemőhalálozás arányán, szemben a korai várandósságnál (24 hét előtt) egyáltalán nem használt, vagy szelektív módon használt ultrahangvizsgálaton részt vett csoporttal. A perinatális halálozás szempontjából az eredmények összesítése nem mutatott jelentős eltérést a két csoport között.

 

Arra is érdemes kitérni, hogy vajon tudunk-e eleget a várandósság alatti ultrahangbehatásról. (3-as táblázat) Jogosan merül föl a kérdés, hogy vajon milyen információkat kapnak a nők erre a hiányosságra vonatkozóan, csakúgy, mint az, hogy az ultrahangvizsgálatok feltételezett előnyei mennyire vannak tudományos bizonyítékokkal alátámasztva.

 

3. táblázat: Az ultrahangvizsgálatok potenciális veszélyei

  • Valószínűsíthető, hogy nincs összefüggés az 1990 előtt használt, 94 mW/cm2 dózisú, várandósság alatti ultrahangvizsgálat, és a gyermekkori rákbetegség, az alacsony születési súly, a gyermekkori fejlődés kóros volta, valamint a gyermekkori idegrendszeri fejlődés között.[8]
  • A 2002 óta engedélyezett 720 mW/cm2 ultrahangvizsgálat négyszer nagyobb dózisú, mint amiket teszteltek.[9]
  • A manapság használt ultrahang dózist epidemiológiailag soha nem tesztelték.[10]
  • Az első trimeszterben a magzat nagyon érzékeny a károsító behatásokra. Az ultrahang hőt képez, ami magzatkárosító hatású lehet.
  • Fókuszált ultrahang jelenleg vesekövek, méhi fibróma, agydaganat, kisebb gerincvelői elváltozások szétrombolására használatos. További információk: Yoav Medan Ultrasound surgery Healing without cuts (Ultrahang sebészet, vágás nélküli gyógyulás).
  • Az ultrahangvizsgálatot végző szakemberek általában szegényes tudással rendelkeznek az ultrahang hő- és mechanikai hatásairól.[11]

 

A méhlepény szerepe

 

A mai napig nincs olyan tanulmány, amely talált volna olyan méhlepényi jellegzetességet, amit kizárólagosan azonosítani lehetne a magzat méhen belüli növekedési zavarának kiváltó okával, és nem lehetne jelen normálisan működő méhlepényeknél is. Ez magában foglalja a szövetelhalást és a részleges méhlepényleválást is. Oxigénhiányos újszülöttnél, szülés után, azonosítottak III-as minősítésű méhlepényt, ami utólagosan utalhat a méhlepény méhen belüli elégtelen működésére. Ugyanakkor a szülés előtti méhlepény ultrahang vizsgálata nem képes a méhlepényt hiba nélkül minősíteni. Öt magasan képzett, tapasztalt ultrahang specialista egymástól függetlenül, két alkalommal, 1 hét különbséggel, jó látási viszonyok mellett 90 ultrahang képet értékelt 0, I, II, III minősítésű méhlepényről. Következetes minősítés kilenc ultrahang képnél történt csupán, amikor ugyanazt a 0, I, II vagy III minősítést adta mind az öt szakértő. Az egyik képnek 0, I, II, és III minősítést adtak a különböző szakértők.  Ebből az következik, hogy a méhlepény méhen belüli minősítése még tapasztalt szakértők által sem ad megbízható eredményt. Ettől függetlenül alkalmazzák ezt az ultrahangvizsgálatot a méhlepény elégtelen működésének diagnosztizálására.

 

Az ultrahangvizsgálat nem elég precíz módszer a normálistól eltérő méhlepény méhen belüli diagnosztizálására. Amikor a méhlepény egy könnyebben beazonosítható variánsának gyanúja merül föl, az automatikusan nem jelenti azt, hogy a magzat veszélyben lenne. A legszembetűnőbb és legkönnyebben beazonosítható méhlepényváltozat a kiemelkedő szélű méhlepény, aminek két cm széles és fél cm magas, többnyire a magzati oldal felszínén kiemelkedő fehér szélét az összenőtt és fölgyűrődött külső és belső magzatburok képezi. Ez a fölgyűrődött szélű méhlepény a szülések 1%-ában van jelen, de egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy akár 1-18% közötti is lehet az előfordulása, a részlegesen kiemelkedő szélűeket is ideszámolva.[12] Előfordul, hogy a szülőknek azt az információt adják, hogy a kiemelkedő szélű méhlepény emeli mind a szülés körüli halálozás esélyét, mind a koraszülés kockázatát, a szülés előtti vérzés esélyét, a méhlepény rendellenes leválásának előfordulását vagy a vetélést – annak ellenére, hogy a tanulmányokból az derül ki, hogy erre a méhlepény fajtára normális kimenetelű szüléseknél figyeltek föl.[13] Ugyanez a tanulmány azt is kimutatta, hogy amikor méhlepényre fókuszált ultrahangképet mutattak tapasztalt ultrahangos szakembereknek, azok a legtöbb esetben nem tudták beazonosítani ezt a méhlepényvariánst, és az esetek 35%-ban (17/49) egy vagy több szakértő valószínűleg kiemelkedő szélűnek, vagy bizonyosan kiemelkedő szélűnek diagnosztizálta a normális méhlepényeket.

 

A szülést követően a méhlepényt megvizsgálják, annak érdekében, hogy tud-e információval szolgálni a méhen belüli élet 9 hónapjára vonatkozva, továbbá hogy maradt-e vissza méhlepényrész a szülés során. Van olyan méhlepény, aminek a magzat felőli oldalán fehér csomócskák mutatkoznak, ennek amnion nodosum a neve. Ezek a sima felszínű, fehér csomócskák az időre született méhlepények 65%-ában jelen vannak. Ezek a méhlepényt fölépítő, ún. „végbolyhok” sejtjeiből álló csomók felületének betüremkedése a méhlepény bolyhai közé és köré. Ez ugyan vészjóslóan hangozhat, valójában azonban az időre szüléseknél a normális végbolyhok 10-50%-ánál van jelen, és nem kapcsolható egyik megbetegedéshez sem. Apel Sarid (2010) azt találta, hogy a megemelkedett mennyiségű csomó a „koraszülöttek és a korlátozott méhen belüli fejlődéssel diagnosztizált (FGR) magzatok oxigénhiányos állapotának, vagy reaktív oxigén ágens jelenlétének köszönhetően alakul ki”. A tanulmányban azonban nem részletezi pontosan, mit ért „megemelkedett mennyiségen”, továbbá a 37. hét előtt született, korábban korlátozott méhen belüli fejlődéssel diagnosztizált magzatok csupán 11% -ánál találta ezt, ami bőven a normális értékhatáron belül van. Ha kifejezetten a rendellenes méhlepényt próbáljuk definiálni, azt találjuk, hogy a 34. hét előtt született, korlátozott méhen belüli fejlődéssel diagnosztizált magzatok 61%-ánál, és az ugyanezen diagnózisú, időre született magzatok 70%-ánál a méhlepény semmi figyelemreméltót nem mutatott.[14] A szerzők nem válaszoltak a megkereséseimre és nem kommentálták ezt. Az időre születettek méhlepényének 30%-ánál és a 34. hét előtt született újszülöttek méhlepényének 39%-ánál volt jelen egy vagy több a következő listából:

  • Akut magzatburok gyulladás
  • Amnion nodosum (a normális méhlepények 65%-ánál is jelen van)
  • Meszesedés (nem definiált, és kép sem volt róla)
  • Infarktusos, gócos, diffúz
  • A bolyhos belső magzatburok ereinek megvastagodása és szegényes erezettsége, amikor a végbolyhok kapillárisai a bolyhok kevesebb, mint 50%-át foglalják el, vagy amikor a kapillárisok kevesebb, mint 40%-a volt a bolyhos periférián
  • Megemelkedett számú csomócskák – a „megemelkedett” nem volt definiálva

 

Salafia (1997) azt találta, hogy a korlátozott méhen belüli fejlődéssel diagnosztizált újszülöttek 68%-ánál szülés után a méhlepényen nem találtak semmi szokatlant, viszont az ugyanezen diagnózisú, időre született újszülöttek 32%-ánál voltak kóros elváltozások a placentán. Ez megfelel annak, amit Apel-Sarid is kimutatott tanulmányában. A mai napig nincs döntő bizonyíték arra, hogy a szülés utáni méhlepényvizsgálattal meg tudnánk állapítani olyan méhlepényi sajátosságokat, amik a korlátozott méhen belüli fejlődéshez köthetők lennének. Következésképpen megalapozatlan szülés előtti ultrahangvizsgálattal diagnosztizálni a méhlepény elégtelen működését.

 

Konklúziók

 

A várandósság normális élettani folyamatában a méhlepény élteti a magzatot a szülés időpontjáig. Ha a várandósság alatt a méhlepény részleges leválása, infarktusa, vagy daganata van jelen, a test más szerveihez hasonlóan a méhlepény bolyhai képesek pótlólagos, másodlagos vérellátásról gondoskodni. Ennek a folyamatnak egy élettani példája, amikor egy rosszul kivitelezett császármetszést csillapíthatatlan vérzés követ, és a vérzés megállítására lekötik a méh vérellátásáért felelős egyik fő artériát, az ezt követő várandósságokat a nők ennek ellenére képesek időre kihordani, mert a méh keringését a mellékágak biztosítják. Nincs arra nyomós bizonyíték, hogy akár a magzatok, akár a méhlepény megállnának a növekedésben a szülés pillanata előtt, és a logika is azt támasztja alá, hogy azt feltételezzük, hogy mindkettő egészen a szülés pillanatáig növekszik, az ezt megakadályozó faktorok hiányában. Ha tehát a magzat élve születik, a méhlepény biztosan működik. Ebből a megkérdőjelezhetetlen tényből kifolyólag valóban helytelennek tűnik a „rendellenes működésű méhlepény” terminusa egy olyan méhlepényre vonatkozva, amely mellett élő újszülött születik.

A várandósság korai szakában bekövetkezett vetélés okaként előszeretettel használják a „rendellenes működésű méhlepény” diagnózist. A vetélések nagy részében azonban az ok ismeretlen, és a mai napig észrevehetetlen kromoszóma rendellenességek is éppen olyan jó magyarázattal szolgálnak, mint a nem igazolt méhlepényi működési rendellenesség.

 

Fordítva éppen úgy valószínű, hogy a méhlepény sokkal jobban érintett a várandósság és a vajúdás alatt előforduló események egész sorában annál, mint amit mi jelenleg képesek vagyunk kideríteni, és még csak most kezdjük megérteni, hogyan hatnak, vagy, hogy vajon hatnak-e az eltérések.

 

Az ultrahangvizsgálatok tehát dokumentáltan nagymértékben pontatlanok. Egy friss tanulmány megállapította, hogy az ultrahangos magzati súlybecslésnek teljes egyharmada, vagyis 34%-a az újszülött tényleges súlyának plusz-mínusz 10% tartományán kívül esett. (Hargreaves, 2011) Amikor a magzat súlyát kisebbnek becsülik, mint a dátum szerinti átlag súly, annak sok lehetséges oka lehet, de mindenképpen érdemes tekintetbe venni, hogy milyen célja is van a diagnózis fölállításának. A diagnózis fölállításától függetlenül a várandósnak nyújthatunk életmód-vezetési tanácsokat, mint a dohányzás elhagyása, a stressz kerülése, vagy a táplálkozás javítása.

 

Talán azt a legnehezebb elfogadni, hogy a várandósság maga rafinált, okosan megtervezett, egymással kölcsönösen összekötésben lévő rendszerekből áll, aminek a bejósolhatósága, netán az irányítása teljes képtelenség anélkül, hogy több kárt okoznánk, mint amit meg tudnánk akadályozni. Ilyen például a rutin szülésmegindítás, vagy a rutin császármetszés. A szülész orvosi szemléletben sokszor a kivételek válnak szabályokká. Ez a méhlepénnyel kapcsolatban is elmondható. A méhlepény a legkevésbé tanulmányozott, rendkívül dinamikus, változékony, rövid életű szerv. Nagyon szeretnék látni egy olyan randomizált kontroll tesztet, ahol a nők egyharmada minden lehetséges vizsgálaton átesik, és közben személyre szóló gondozásban nem részesül, a másik harmad saját otthonában részesülne várandósgondozásban, személyre szabott beszélgetésekkel, életvezetési és táplálkozási tanácsokkal, viszont az Rh-faktor meghatározására irányuló vérvizsgálaton kívül egyetlenegy hivatalos vizsgálat sem történne nála, és a harmadik harmad mindkét ellátásban részesülne.

Nagyon nagy annak a valószínűsége, hogy a halvaszülés megelőzéséért az kapna Nobel díjat, aki a méhlepényen be tudna azonosítani egy ultrahanggal is könnyen észrevehető elváltozást, és nem az a bába, aki be tudná bizonyítani, hogy a várandós otthonában történő várandósgondozás sokkal jobb hatékonyságú bármilyen manapság használt műszeres szűrővizsgálatnál.

 

Miért vette az irányt a várandósgondozás az egyre több elvégezhető vizsgálat felé? Mivel bebizonyosodott, hogy a császármetszést követő szüléseknél a harmadik trimeszter vége felé bekövetkező halvaszülési arány 1/1000-ről 1/500-ra emelkedik, miért nem korlátozzuk a programozott császármetszést a nők utolsó szülésére?[15] Köztudott, hogy Amerikában több a halvaszülés, mint Európában. Az amerikaiakban talán fölébredhetne a kíváncsiság, hogyan viszi ezt végbe Európa. A dohányosok és a terhességi cukorbetegségben szenvedők körében magasabb a halvaszülés. Vajon hogyan alakulnának az eredmények, ha azoknak a várandósoknak, akik dohányoznak és túl sok cukrot esznek, megemelnék a társadalombiztosítási díját? Hogyan, ha füstmentes miliőbe helyeznénk őket, megfelelő jó minőségű táplálékkal?

 

Ez a terület sincs meg ellentmondásos bizonyítékok nélkül. Az viszont nyilvánvaló, hogy nincs kapcsolat az elfogadott protokoll és a szülésre vonatkozó előnyök között, ami nem a nagyszámú változónak köszönhető. Bizonyára léteznek ugyanis rendellenes működésű méhlepények, ezeket azonban a várandósság alatt a mostani módszerekkel nem lehet úgy diagnosztizálni, hogy a várandósnak és a kisbabájának is előnye származnék belőle.

 

 

Fordította: Szép-Dalkó Diána



[1] BPP – Biophysical Profile-t, a második harmadban vizsgálat alkotja, amely méri és pontozza a: 1.Magzatmozgást, 2. Magzati tónust, 3. Magzati légzést, 4. Magzatvíz mennyiségét, 5. Magzati szívritmust.

[2] A magzat súlyának percentilis értéke az átlagos magzati súlyhoz képest, vagyis a magzatok 90% -ának ennél magasabb a súlya.

[3] Locatelli et al. 2004

[4] Nabhan and Abdelmoula 2008

[5] SDVP – single deepest vertical pocket techika, a magzatvíz mennyiségének megítélésére a legmélyebb magzatburki űr megmérését használja;

AFI – amniotic fluid index, a magzatvíz mennyiségének megbecsüléséhez 4 különböző magzatburki űr összegét használja

[6] Lalor et al. 2008

[7] Alfirevic et al. 2010

[8] Stratmeyer et al. 2008

[9] Abramowicz 2008

[10] Stratmeyer et al. 2008

[11] Sheiner and Abramowicz 2008

[12] www.fetalultrasound.com

[13] Harris 1997.

[14] Apel-Sarid et al. 2010

[15] A szerző magyarázata:”G C Smith, a researcher from Cambridge University, went through a few hundred thousand births from the Scottish Registry. When he isolated women who had their first birth by cesarean and he looked at outcomes of their second birth, he found that instead of the usual 1/1000 unexplained late stillbirth rate between 38 and 40 weeks, he saw they had a 1/500 unexplained late stillbirth rate.This has since been repeated by others.  It can make sense to do cesarean as far as preventing stillbirths if the woman definitely will not have any more children.  But if she is going to have more children, then you are not going to improve perinatal mortality rates over all.”

Fordítás: G.C.Smith a Cambridgei Egyetem kutatója a Skót Nyilvántartásban átnézett néhány százezer szülést. Miután kiválogatta azokat a nőket, akiknek az első szülése császármetszéssel történt, azt találta, hogy ezeknek a nőknek a második szülésénél a 38 és 40 hét között bekövetkezett tisztázatlan halvaszülés aránya a várt 1/1000 helyett 1/500 volt. Ezt mások is megerősítették. Ha császármetszéssel kivédhető is a halvaszülés az adott várandósságnál, csak abban az esetben javíthat a perinatális halvaszülés arányán, ha az adott nőnek nem lesz több szülése, mert amennyiben a nő tervez még több szülést, akkor a statisztikák értelmében a perinatális mortalitás aránya császármetszés elvégzésével nem javítható.”