Judy Slome Cohain: “Mentő a ház előtt” – az otthonszülés körüli városi legendák

Judy Slome Cohain: “Mentő a ház előtt” – az otthonszülés körüli városi legendák

Megjelent: Journal of Health Psychology, 17/(4) 467-470

 

 

A nyugati(asított) országokban – Hollandiát és Angliát kivéve – általános tévhit, hogy a szaksegítség által kísért otthonszülés az alacsony kockázatú várandósok számára sokkal veszélyesebb, és kimenetelét tekintve sokkal rosszabb, mint a kórházi szülés. JS. Cohain tanulmányában arra mutat rá, hogy az otthonszülésekkel szemben fölhozott leggyakoribb érvek olyan hiedelmeken alapulnak, amelyeket – más városi legendákhoz hasonlóan – feltételezésekre alapozunk, és a mindennapi pletykálásaink során, meghatározott módon és formában adunk tovább, tartunk életben. Életben tartjuk őket annak ellenére is, hogy rendkívül súlyos árat fizetünk érte.

A szerző kiindulópontja az, hogy hiába szeretnénk önmagunkra racionális lényként tekinteni, legtöbb döntésünket az érzelmeinkre és a hallott pletykákra alapozva hozzuk meg. A pletykálás rendkívül mély emberi ösztön, mindennapi beszélgetéseink közel kétharmadát teszi ki. Olyan nekünk, mint az emlősöknek a kurkászás: a szociális kötődést, a közösség egységét támogató eszköz. A városi legendák vagy mítoszok is – vagyis azok a kétes eredetű történetek, amelyet igazként adunk elő –  a pletyka megjelenési formái: valami, ami a barátunkkal, egy barátunk barátjával vagy egy távoli rokonnal történt, de még gyakrabban valami olyan félig kitalált történet, ami emberi félelmeinkre és szorongásunkra reflektál. A szülés előtt álló nők is e kettőre (az érzelmekre és a mítoszokra) támaszkodva döntenek az önmagukat és magzataikat illető kérdésekben: bízni akarnak a szaksegítségben, és hinni akarnak a barátaiknak. Hogy ez irracionális? Az.

 

A szerző tanulmányában sorba is veszi, és széleskörű felmérésekre alapozva meg is cáfolja a szülés körül kialakult klasszikus mítoszokat: „És mi van, ha valami baj lesz?” „És mi van, ha a köldökzsinór a nyakára tekeredik a babának?” „Mi van, ha császármetszés szükséges?” Érzékletes példán mutatja be azt is, hogy a tudományosság igényével föllépő, az otthonszülésekre vonatkozó metaanalízisek hogyan eshetnek bele a köznapi gondolkodás irracionalitásának gyakori hibájába. A tanulmányban félelmetes számok tanúskodnak arról, hogy mi mellett döntenek a nők akkor, amikor a tények és a logikus következtetések ellenére is inkább választják a technológia nyújtotta biztonság illúzióját, mint a természet rendjének tiszteletben tartásán, annak elfogadásán alapuló valódi biztonságot. De mégis miért vállalják a nők a technológia korántsem elenyésző kockázatait? Ugyanazért, amiért mindannyian hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani még akkor is, ha a nehezebb út előnyei nyilvánvalóak: a könnyebb úton többen járnak, ezért az tűnik biztonságosabbnak.

 

A szerző konklúziója címszavakban: ami miatt az alacsony kockázatú nők számára a tervezett, szaksegítséggel történő otthonszülés veszélyesebbnek van kikiáltva, az a pletykára való hajlam, a tömegvonzás törvénye, és a megalapozatlan remények, elvárások. Ami közös bennük, hogy irracionálisak. A körültekintő, logikus gondolkodás pedig erőkifejtést igényel, nem jön magától. Tanulni, és gyakorolni kell, mint a jó mesterséget. Már ha van kitől.

 

A cikk összefoglalóját készítette: Schmidt Erika

A teljes cikk (angol nyelven) itt található: http://hpq.sagepub.com/content/17/4/467.full.pdf+html