Körlevél egy kislányról – a velünk születetteknek

Date: Mon, 6 Mar 2000 22:54:39 -0000
From: Gereb Agnes <gereb@adam.hu>
To: <velunk_szuletettek_lista>
Subject: korlevél egy kislányról

Kedves Mindannyian!

Most először érzem, hogy mennyire jó az e-mail. Hogy azonnal meg tudom
osztani Veletek azt, ami történt tegnapelőtt este.
Számomra az egyik legfontosabb mondat, ami segít engem az életben, Carl
Rogers mondata, mi szerint a tények barátságosak. Ez itt egy tényközlő
levél. Egyrészt azért küldöm el, mert úgy érzem, Nektek is tanulságos erről
tudni, másrészt azért, mert jó lenne, ha Ti is gondolnátok legalább egy
kicsit arra a kislányra, akiről most írni fogok. Meg azért is, mert –
természetesen – engem leginkább o foglalkoztat tegnapelőtt este óta, és
közben Rátok is gondolok, egyenként, Mindannyiotókra, át- és átvillan
rajtam egyikőtök – másiktok első két órája gyermekével.

Gyönyörű, komplikációmentes születés volt. A kislány, H. Zita, aki 2900
g-mal született, egy kicsit sírdogált a megszületésekor, de csak úgy jelentkezett, semmi panasz nem volt a sírásában. Aztán szopott, nézegetett, jól volt. Beszélgettünk, fényképeztünk, egy óra múlva levált a lepény, aztán el akartam vágni a köldökzsinórt. Fölhajtottam a takarót, és megdöbbenve láttuk, hogy a kislány meghalt. Azonnal éleszteni kezdtük – Katival (Domjánné Harsányi) voltam -, hívtuk a Cerny mentőt (helikopteres újszülött mentő alapítvány), jöttek is nagyon hamar, addigra a kislány szívverése visszatért. Kórházba szállították, lélegeztető gépre tették. Válságos állapotban volt, talán ma életfunkciói jobbak, spontán légzik, készülnek levenni őt a lélegeztető gépről. De hogy vajon mennyire károsodott az ismeretlen ideig tartó oxigénhiányos állapot miatt (nem tudjuk, pontosan mennyi ideig volt halott, csak azt tudjuk, hogy nagyon hosszú idő lehetett), nem tudjuk, és még nem is fogjuk néhány évig tudni.

Ági